A hajam, a sminkem már kész volt, így csak a ruhám maradt.
Felvettem a zöld selyem, Cavalli ruhámat, a zöld cipőt, kiegészítőt és végül a táskámat felkapva indultam.
A kocsimba ültem és a galéria felé vettem az irányt...
Nem szerettem ezt.Egy csomó, arrogáns, sznob majom gyűlik össze, hogy a képeimet nézegessék, beszélgessenek róluk, majd licitálva rájuk megvegyék...Bevallom...Elég szép összegeket hoz ez a házhoz, de például vegyük a negatív tényezőket...Utálok kiöltözni...
***
A galériához érve leparkoltam a helyemen és sietősen beléptem az épületbe...
-Trish...Na végre...-Sietett oda hozzám Kim.-Már mindenki téged vár...Egy csomó gazdag úriember eljött...És komoly összegeket szándékoznak itt hagyni.
-Remek...Bocsi, csak...Csúsztam egy kicsit.-Vettem le egy pohár pezsgőt a pincér tálcájáról.-Most pedig...Jobb ha elvegyülök.-Mosolyogtam a barátnőmre.-Köszi, hogy tartottad a frontot!
Legyintett, majd ő is elvegyült, ahogy én is...
-Miss Stollin!-Szólított meg valaki, mire én a szemüveges riporter nő felé fordultam...
-Rita Davis.-Mutatkozott be a kezét nyújtva.
-Trisha Stollin.-Ráztam meg a kezét, majd megengedtem egy mosolyt felé.
-Válaszolna egy-két kérdésemre?-Kérdezte kedvesen, mire mellette termett a kamerás is...
-Igen, persze.-Bólintottam mosolyogva.
***
Mikor elkészültek a riporterek Rita kérdezni kezdett...
-Gyönyörű a kiállítás.Én magam is nagy csodálója vagyok a tehetségének.-Mondta mézes-mázos mosollyal.
-Köszönöm, igyekszem a legjobbat kihozni magamból.-Mosolyogtam vissza.
-De...Felfigyeltem egy, a minden képen megjelenő arcra...-Mondta majd rámutatott a Démon-Férfire, akit épp az "Őszi Nyár" című képemen egy fán ülő emberként ábrázoltam...-Ki ez a...Titokzatos idegen?Lehet tudni?
-Oh...Ő...-Hebegtem.-Nos...Ez magán ügy...Erről nem nyilatkoznék.-Mondtam gyorsan.
-Hát rendben.-Mosolygott továbbra is.-És...Mondja...Maga mekkora értéket becsül a festményeinek?
-Én...Felbecsülhetetlennek tartom az összeset, mivel...Számomra mind egy-egy emléket rejt, amiket csak az érthet meg, aki tényleg a dolgok mélyére tud nézni...-Feleltem.
-És hogy lehet-ahogy ön mondta-megérteni egy festményt?-Kérdezte.
-Nos...Ez nehéz kérdés.Magam sem tudok pontos választ adni.Ez...Azt hiszem az ember vele született "tehetsége".-Mondtam, miközben a pezsgőmbe kortyoltam.
-Mióta fest?
-Amióta csak az eszemet tudom érdekeltek a festmények, a rajzolás, a festészet...De kilenc évesen, a szüleim elvesztése után kezdtem el komolyan ezzel a dologgal foglalkozni.-Mondtam.
-Köszönjük az interjút, további szép estét és jó szórakozást!-Mondta, majd kezet fogtunk.
-Köszönöm, viszont kívánom!-Mondtam, majd külön váltak az útjaink...
-Miss Stollin!-Szólított meg ismét valaki...
Egy köpcös, ötvenes férfi volt...
-Jó estét, hölgyem!-Biccentett mosolyogva.-Raúl Diaz vagyok.Spanyol gróf...-Mutatkozott be, majd elegánsan kezet csókolt.
-Trisha Stollin.-Mondtam kedvesen, majd észrevétlenül a ruhámba töröltem a kezem...Pfuj...Undorító...
-Nos...Bevallom nagy csodálója vagyok és a svédországi vadász-házamat szeretném a maga festményeivel kidekorálni.-Mondta.-Az egyik kedvencem például az "Űzött Vad".-Mondta majd odaléptünk az említett képhez.-Nagyon megfogott...A szarvas gyönyörű, barna szemei...A lovak izmos teste...És maga a kép lényege...Az űzöttséget, a tehetetlenséget és a reménytelen véget fejezi ki, nemde?-Pillantott rám.
-Igen...Pontosan.-Bólintottam.
-De legjobban...Mégis...A lovas, a vadász arca fogott meg.Azok a kék szemek...A karizmatikus, markáns arc...-Bólintott a lovasra pillantva...Ismét a Démon-Férfi...
Mindenki Őrá figyel fel?!Csak?!Mást nem is látnak, csak őt?!
-Örülök, hogy tetszik.-Bólogattam.-És mit szól például az..."Északi Szél"-hez?-Kérdeztem tovább lépve.
-Azt gondolom erről a képről...-Vakargatta borostás állát.-Hogy ez a maga magányosságát fejezi ki...Az a kislány, aki ott áll a jégtáblán, körülötte köd...És nem tudja merre mennyen.Hogy mi a helyes út...De amikor az Északi-Szél belekap a hajába és egy férfi jelenik meg a ködben, aki a kezét nyújtja felé...Rögtön tudja, hogy merre kell mennie.-Mosolygott rám.Hm...Ez a férfi műértő...Remekül értelmezi a képeimet...
-Igen...-Bólogattam.-Maga...Műértő?-Kérdeztem.-Nagyon jó szeme van ehhez.-Jegyeztem meg.
-Ugyan...Dehogy is!-Nevetett fel mély, öblös hangján.-Csak...Unatkozni szoktam, mivel egyedül élek...És általában a képekkel, a festészettel szoktam lekötni magam.
-Értem...-Bólintottam.
-Nos...Most jobb ha megyek.Úgy tűnik...Az az úr ott...Igényt tart magára.-Mosolygott rám az öreg, majd megszorította a kezem, s elbúcsúzott.
Én meg megfordultam, hogy szembe nézzek azzal, akivel most kell fecsegnem...
Azonnal belém fagyott a szó, ahogy megláttam azokat a kék szemeket, amiket egyébként a festményeimen szoktam látni...Maga a Démon-Férfi állt előttem.Teljes valójában...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése