-Ne már...-Sóhajtott.-Nem ráér a galériád és a munkád?!
-Nem.-Mosolyodtam el, majd felvettem a kabátomat.-Majd találkozunk.
-Ma este is betörhetek hozzád?-Kérdezte mosolyogva, miközben odalépett hozzám...
-Lehetőleg az ajtót használd majd.-Ráztam meg a fejem mosolyogva, majd egy puszit nyomtam az arcára.-Szia...
-Akkor este...-Intett, majd én elmentem...
***
-Na!Mi volt?-Kérdezte Kim kíváncsian.
-Semmi extra...Beszélgettünk és...Nagyon jól kijövünk.-Pirultam el.-Nagyon kedves és...Barátságos, meg minden...
-És...Volt valami?!-Kérdezte.-Mármint...Érted...Csók, stb...
-Nem, dehogy...-Ráztam meg a fejem.-Ő...Victor egy úriember.-Mosolyodtam el.
-És ugye lesz folytatása?-Mosolygott mindent tudóan.
-Kim...-Sóhajtottam.-Túl sokat érdeklődsz...-Mosolyodtam el.
-Oké, bocsi...-Emelte fel a kezeit.-Na de most a melóról...-Váltott komoly hangnemre.-Ma reggel járt itt Annabell Jonson, a neves opera énekesnő.Érdeklődik egy-két festményed iránt, de nem tudott eljönni az árverésre, mert Portugáliában, vagy hol volt...Azt mondta, hogy pénteken visszajön az ügynökével...Elég borsos árakat ígért.
-Remek...-Bólintottam.-Konkrétan nem említette, hogy hány festményt akar?
-Négy, öt...De lehet, hogy több.-Felelte Kim.
-Oké...-Bólogattam.-Ó, mire mennék én nélküled!-Nevettem fel, majd elindultam hátra.-Hátul leszek, festek!-Mondtam, majd becsuktam magam mögött az ajtót...
Elővettem egy tiszta vásznat, ecseteket és alkotni kezdtem.
Az alap egy nagy, kék szem lett, amiben "visszatükröződik" Victor arca...Remekül sikerült.Félre tettem száradni.
Ekkor kopogtak és miután elharsogtam egy szabadot Kim jött be...
-Most telefonáltak, hogy holnap este lesz egy festmény bemutató...Lorenso Renzini.-Mondta.-Mondhatom, hogy ott leszel?-Kérdezte mosolyogva.
-Igen...-Bólintottam.-Szeretem Renzini műveit...-Mosolyodtam el.-Naná, hogy megnézem az új művét!
-Oké, akkor...Csak ennyit akartam.-Bólintott, majd megfordult.-Jó festést továbbra is!-Mondta, majd kiment...
***
Már délután öt felé járt az idő.A kanapémon ültem és a kezemet masszíroztam.Rettenetesen elzsibbadt a festéstől...
Ekkor kopogtak, majd Kim jött be.
-Keresnek.-Mondta nagyokat mosolyogva.-Kettőt találhatsz, hogy ki...
-Victor?!-Álltam fel kerek szemekkel.
-Ki más?!-Kuncogott, majd utat engedett, hogy kimenjek...
-Szia...-Fordult felém Victor, mikor meghallotta, hogy jövök.
-Szia...hát te?-Mosolyodtam el.
-Hát...Gondoltam...Megvárom veled a munkaidőd végét.-Vont vállat.-Aztán...Elmehetnénk...Valamerre.-Pillantott Kim-re, aki vette a lapot...
-Öhm...Én megyek.Az irodámban leszek.Van egy-két papír, amit...El kell intéznem.-Magyarázkodott, majd el is sietett.
-Szóval...-Támaszkodtam a pultnak.-Akkor eljössz majd hozzám?-Kérdeztem mosolyogva.
-Ha gondolod.-Vont vállat, majd nézegetni kezdte a festményeimet...
-Öhm...Victor...-Löktem el magam a pulttól, majd mellé léptem.
-Hm?-Pillantott rám.
-Holnap este lesz egy...Renzini festmény bemutató, amire meghívtak...De nincs kivel elmennem...Eljönnél...Velem?-Kérdeztem félénken.
-Persze, szívesen!-Bólintott.
-Trisha...-Jött vissza Kim.-Elintéztem minden fontos dolgot, amit kellett.-Mondta.-És ma randim van...Elmehetnék?-Kérdezte mosolyogva.
-Persze, menny csak.-Bólintottam.
-Köszi!-Mosolygott rám.-Akkor...Én mentem is...
-Nincs mit, jó randit és szia...-Búcsúztam el tőle, majd Kim el is ment...
-Negyed óra és mi is mehetünk.-Pillantottam Victorra.
-Oké.-Bólintott.
-Gyere, menjünk be az irodámba.-Intettem felé, majd elindultunk hátra...
Bementünk...Ő leült a kanapéra, én meg az asztalom mögötti székbe.
Összepakoltam a cuccaimat, bepakoltam a válltáskámba, a mobilomat a zsebembe csúsztattam és a nemrég elkészült festményekhez léptem és egyesével odébb pakoltam őket.
-Segítek...-Állt fel Vic, majd levett egy festményt és oda tette az előbbi mellé.
-Köszi...-Mondtam, majd az utolsó festményt is odébb pakoltam, hogy teljesen megszáradjon.
Aztán a kabátomat felvettem, a táskámat is és Victorral kimentünk.Bezártam az üzletet, bekapcsoltam a riasztót, majd a kocsimhoz léptünk, beültünk és indultunk hozzám...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése