Victor Verse

"Összetiport lelkek, hulló könnyek,
Fájdalmas emlékek kísérik lépted.
Nem zavarnak Téged,
A bűn nem éget,
Beteg a lelked,
Méreg a véred..."

2011. február 17., csütörtök

Runaway

A Történetről

Ez a történet ismét egy vámpíros történet, de most egy kicsit másabb, mint a többi.
A főszereplő, Trisha Stollin (Jessica Alba), egy meggyötört, megtört, fiatal, húsz éves lány még mindig szüleit gyászolja, kik kilenc éves korában haltak meg drasztikus módon.
A kislány végig nézte, amint a Démon-Férfi-ahogy ő nevezi-egy karsuhintással levágta szülei fejét, ahogy falhoz csapta rongybaba testüket...
Az arca, ami azóta is kísérti Trish-t, megmaradt a lányban, s mivel a lány művész, festő, minden rajzában feltünteti valahogy a titokzatos, kegyetlen, ámde szívbe markolóan gyönyörű arcot...
S most, a bűntett és a szörnyűségek után 11évvel a lány talán esélyt kap arra, hogy megtudja...Ki az, aki elől menekül, s ki az, aki megkeserítette az életét...

Porológus

A hideg szél az arcomba csapott, amint kiléptem a házam ajtaján...Kegyetlen, zord őszi idő volt aznap...
A galériámba menet beugrottam a pékségbe a szokásos reggeliért és a kávéért...
Aztán mentem tovább, hogy ismét munkába kezdve egy új nap elé nézzek...
-Szia Kim...-Beléptem a galériába és a pultnál üldögélő barátnőmre, egyben munkatársamra néztem.Mosolyogva köszönt vissza...
-Neked is, Trish...Hogy vagy ma?!-Lépett oda hozzám.
-Kösz, megvagyok...-Vontam vállat, majd elindultam hátra, hogy egy újabb művet kreáljak.-Ha valaki keres...Festek.
-Oké!-Vágta rá, majd én eltűntem az ajtóm mögött...
-Kezdjünk neki...-Pakoltam le, majd a vászonhoz lépve alkotni kezdtem...
***
Fel sem tűnik az idő...Nem érdekel a többi ember körülöttem ha ezt csinálom.Ha festek végtelenül szabadnak és gondtalannak érzem magam...
Mikor végeztem az órára pillantottam...Három óra...Ennyi időt töltöttem el a kép megfestésére.Tekintetem a festményt kezdte el pásztázni...S a szemem megállapodott a kék szemeken.
Nem...Nem a főszereplő fiatal, loknis hajú lány kék szemein.Egy másik kék szempáron...A Démon-Férfi szemén...Ő már olyan számomra, mint...Mint maga a fő karakter.Minden rajzomon, festményemen ott van...Szinte...Már Ő a védjegyem.
Vele kelek, vele fekszem...Ő jár mindig a fejemben.
Ő...Ő aki megölte a szüleimet a szemem láttára, tizenegy éve...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése