3.Fejezet: Álom és Valóság

Futottam...Nem tudom ki, vagy mi elől, de úgy rohantam, mintha az életem múlna rajta...Egy erdőben voltam, sötét volt.Teliholdas éjszaka.

Egy fehér ruha volt rajtam, olyan régies, nagy, fodros szoknyás...A hideg szél az arcomba csapott...

Megbotlottam...Jaj ne!Elterültem a földön.A tenyeremet felhorzsoltam.Felültem és pók járásban kezdtem el hátrálni...De egy fa megakadályozott.A törzséhez lapultam...

Majd hirtelen mintha a fa életre kelt volna, az ágai körül fonták a testem, felrántottak a földről és a törzshöz nyomtak, s lefogtak...

Aztán az előttem lévő bokorból kilépett egy kapucnis alak...Oda lépett hozzám, s levette fejéről a kapucnit...

Victor Sparkless...

-Én mindig vigyázni fogok rád, Trisha...-Mondta kedves, lágy, dallamos hangján, majd végig simított az arcomon...

Felébredtem.Izzadtam és még mindig éreztem az érintését magamon.A leheletét a nyakamon...

-Csak egy álom volt...-Suttogtam, majd csörömpölés jött a konyhából.Sikítva préselődtem az ágy támlájához.Majd remegve kimásztam az ágyból és lassan kiléptem a szobámból...

Remegő lábakkal léptem le az utolsó lépcsőfokról, majd a falhoz lapulva a konyha boltíve felé osontam...A szívem hevesen vert, hallottam a vér dörömbölését a fülemben...

Lassan bekukucskáltam a konyhába, majd beléptem...

Sehol senki...

-Hahó...Van itt valaki?!-Kérdeztem rémülten.

A hangok most a nappaliból jöttek...Egy torok köszörüléshez hasonló hang...Rémülten fordultam meg...

Három lépést tettem.A meztelen talpam alatt megnyikordult a hajópadló...

A nappaliba érve nem volt ott senki...De oldalról, mintha egy elsuhanó, fekete árnyat láttam volna...Arra kaptam a fejem...De sehol senki.

Megráztam a fejem.

-Milyen hülye vagyok, Istenem...-Sóhajtottam, majd megfordultam és vissza siettem a szobámba.Azonnal vissza bújtam az ágyba és lehunytam a szemem...Nyugtalan voltam ugyan, de fél óra elteltével ismét mélyen aludtam...

***

Victor Szemszög

Muszáj volt oda mennem...Látnom kellett Őt.Aludt...Én meg az ágya mellett álltam.

-Én mindig vigyázni fogok rád, Trisha...-Suttogtam, majd megsimogattam a gyönyörű arcát...

Mocorogni kezdett, a szívverése felgyorsult.Fel fog ébredni...Jobbnak láttam minél gyorsabban távozni, ha nem akarok galibát...

Legésszerűbbnek azt láttam, hogy ha lemegyek a földszintre...Nem volt szívem még itt hagyni Őt.Vele akartam még lenni, ehhez csak az kell, hogy vissza aludjon.

Lementem a konyhába, de nem is tudom mi történt velem...Ügyetlen voltam és a mosogatóban tornyosuló edények közül meglöktem az egyiket, így a halom egy kicsit megcsúszott, hatalmasat csörömpölve...

Trisha-ra összpontosítottam...Észre vette...Hallottam, amint sikolt egyet, azután nem sokkal a lába a padlót érinti.Kikelt az ágyból...Félt...Rettegett...Elindult lefelé.

A konyha sarkába mentem, hogy ne lásson meg.Oda nem esett fény...

-Hahó...Van itt valaki?!-Lépett be óvatosan.

Egy top és egy francia alsó volt rajta...Nekem meg nos...Nem sok kellett, hogy rávessem magam...Elképesztően dögös volt, még így is.

Óvatosan kiosontam a nappaliba és halkan megköszörültem a torkom.Nem akartam, hogy észre vegye, de persze, hogy észrevette...Ez nem igaz...

Megfordult és elindult a nappali felé, de megtorpant...Aztán mégis tovább indult minden erejét össze szedve...

Amint belépett kihasználtam ismét a sötétséget és persze a vámpír-gyorsaságomat és mellette elsiettem, be a földszinti vendég szobába...

Hallottam még innen is a szívverését, ahogy a vér kering az ereiben...

-Milyen hülye vagyok, Istenem...-Sóhajtott halkan, majd hallottam, ahogy felmegy a lépcsőn...Fellélegeztem...Hál' Istennek!

A nappaliban vártam, amíg elalszik.A légzéséből és a szívveréséből tudtam ezt megállapítani.

Fél óra elteltével már nyugodt légzése és szívverése volt...

Felmentem ismét hozzá és leültem az ágya mellé, az arcát tanulmányozva...

-Nem is tudom, hogy...Hogy lehetsz ilyen hatással rám...-Suttogtam, majd kisimítottam egy tincset az arcából.-Megszelídítettél egy fenevadat, egy gyilkoló gépet...Alig fél nap alatt.És...Elraboltad a dermedt szívét is...

Megmozdult.Felhúzta a lábait...

-Tudom...Hogy nem lenne szabad...De...-Nyeltem nagyot.-Azt hiszem...Tényleg beléd szerettem és...Tudom, hogy Te gyűlölsz engem, mivel...Még nem felejtetted el a múltat...A szörnyűséget, amit...Én okoztam.És amit már megbántam...De nem tehettem mást...Ha tehetném...Vissza fordítanám az időt és...Nem tettem volna azt, amit megtettem.És...Talán akkor...-Sóhajtva felálltam és rá néztem.-Nem szabad elgyengülnöm...Te is egy átlagos, tipikus emberi lény vagy.Csak a játékra vagytok jók.-Erősítettem a hangomon.Saját magamnak is fájt, amit mondtam.-Egy ember vagy.Akit meg kellene, hogy öljek...De nem tudom megtenni...-Az utolsó mondatot már csak suttogva tudtam kiejteni...Annyira belé szerettem...Nem tudnék élni nélküle és...Tudom, hogy ez lehetetlen ilyen rövid idő alatt, de akkor is...Szeretem, teljes szívemből, ami nincs, de ha lenne...

-Viszlát, Trish...-Simogattam meg az arcát kedvesen.-Még találkozunk...-Mondtam, majd oda hajoltam hozzá és egy óvatos csókot leheltem az ajkaira...

Elmosolyodott...Ahogy én is, a reakcióját látva...Majd az ablakhoz léptem, még egyszer vissza pillantottam rá, aztán kiugrottam és bele vetettem magam a sötét éjszakába...