4.Fejezet: A Látogatás

Reggel fásultan és nagyon nehezen keltem...

Sóhajtva leballagtam a földszintre és ekkor jutott eszembe az álmom...Vagyis...Az utána történtek is.Megborzongtam a gondolatra, hogy valaki szabadon mászkált a házamba, miközben én aludtam...A konyhába siettem és körül néztem.

-Minden ahogy...-Kezdtem volna bele, de nyugodtságom elszállt, amikor megpillantottam a mosogatót...Az edény-halom szét csúszott...Magától?! Nem hinném.

Remegni kezdtem.Valaki tényleg itt járt...De ki?!

Próbáltam megnyugtatni magam, miközben kitöltöttem magamnak a kávémat...Biztos csak hallucináció, feledékenység, amnézia, vagy valami hasonló hülyeségem van...Vagy...Csak szimplán begolyóztam.Igen, ez valószínűbb.

Megreggeliztem, aztán mentem felöltözni.

Egy pántos felsőt, rá bundás mellényt, egy farmert és kiegészítőket kaptam magamra.Parfüm, a fekete táskám, csizma és kész is voltam.

Mentem sminkelni, fésülködni, fogat mosni, aztán mentem a galériába.

***

Beléptem az épületbe.Kim egy nővel beszélgetett a pultnál.

-Rendben, akkor pénteken.-Bólintott a nő.-Viszont látásra!

-Viszlát!-Intett Kim, majd a nő mellettem elsietve távozott.

-Helló...-Léptem oda a pulthoz.-Na...Mesélj a tegnapról.

-Nos...Először is: Neked is szia.-Mosolygott rám.-15.000$-t kerestünk egy aukcióval.Ami elég szép összeg!

-Remek!-Nevettem fel.-És...Valami más?

-Ja tényleg...Keresett téged egy irtózatosan, démonosan, rossz fiúsan szexis srác...Hagyott itt neked pár sort.-Adott át egy cetlit.

"Trisha!

Kérlek adj nekem még egy esélyt, megmagyarázok mindent.

Gyere ma délben a White Horus-ba egy ebédre.

Remélem eljössz és ott mindent elmondok, üdv Victor!"

-Nem...Én Victor Sparkless-t csak szimplán őrültnek nevezem...-Sóhajtottam.

-De irtó helyes...És azok a kék szemek...-Ábrándozott Kim.-Amúgy mit írt?!

-Ma találkozzak vele délben a White Horus-ban...Meghív egy ebédre.-Sóhajtottam.-Szerinted?Elmenjek?

-Ez nem kérdés!El.-Bólogatott.

-Oké...-Vontam vállat, majd a falon függő órára pillantottam.Tíz óra.Még volt két órám, így hátra mentem festeni.

***

Háromnegyed tizenkettő van és a White Horus felé igyekszem.Mondanom sem kell, a szívem a torkomban dobog...

Aztán megpillantottam az éttermet...

Mély levegőt véve, csillapítva a remegésemet beléptem...

Egyből kiszúrtam Victor-t leghátul...Elindultam arra...

-Szia...-Mosolygott rám, mire én levettem gyorsan a kabátomat és leültem vele szemben.

-Örülök, hogy eljöttél...-Mosolyodott el.

-Csak azért, hogy válaszolj a kérdéseimre.-Feleltem halkan.-De...Nem hinném, hogy ez lenne a legalkalmasabb hely a válaszadásra.-Néztem körül.-Túl sok fültanú lenne.

-Szóval...Nem is szerény személyem miatt vagy itt.-Mosolyodott el.

-Tegnap éjjel...Járt nálam valaki...-Mondtam.-És véletlen egybeesésként...Veled álmodtam.

-Sok lány álmodik velem...-Dőlt hátra.

-Ott voltál nálam tegnap éjjel, a tudtom nélkül?-Kérdeztem halkan.

-Talán igen...Talán nem...-Vont vállat.

-Őszinte választ várok, Victor...-Hajoltam előrébb.

-Igazad volt...Tényleg túl...Sokan vannak itt.-Állt fel.-Gyere, mennyünk el hozzám.

-Hozzád?!-Álltam fel én is.-Nem gondolod, hogy felmegyek a lakásodra?!

-Megerőszakolni nem foglak.-Horkantott gúnyosan, majd ketten kiléptünk az étteremből...

Néhány utca sétafikálás után megálltunk egy nagy tömbháznál.Ismertem az épületet.Egy nagyon elegáns hely...

Bementünk a házba, be a liftbe és fel...

Nem is tudom mennyit mehettünk, csak a világító 9-est láttam, aztán kiléptünk a liftből és a folyosó végén lévő lakásba mentünk be...

Levettük a kabátunkat, Victor pedig felakasztotta őket.

Majd egy nappaliba terelt, amitől elállt a lélegzetem is.

A fehér falakat megvilágította a hatalmas ablakon besütő napfény...Leültem a kanapéra...

Victor pedig velem szembe.

-Tudom, hogy...Tudom, hogy ismersz...Vagyis...Gyerekkorodból.-Mondta halkan.

-Igen, nagyon is jól ismerlek...Tizenegy éve...Ennyi ideje álmodom mindig az arcoddal...Ennyi ideje egyedül vagyok.Ennyi ideje ölted meg a szüleimet...-Mondtam előre dőlve.

-Mondhatnám, hogy sajnálom, ami így is van, de...Ez neked nem számít, igaz?-Pillantott rám.

-Bizonytalan vagyok...-Ráztam meg a fejem.-Dühös, de nyugodt is egyszerre...Nem tudom miért, vagy...Hogy...De...-Megráztam a fejem.-Valahogy...Nem tudok rád dühös lenni.Amióta találkoztunk megszűntek a rémképek és...Elfelejtettem a múltam.

-Én voltam nálad tegnap éjjel.-Mondta hátra dőlve.

-Hogy jutottál be?!-Kérdeztem.

-Az ablakodon.-Felelte egyszerűen, mintha ez egy hétköznapi dolog lenne...

-Miért?!Miért mentél be csak úgy a házamba?!-Kérdeztem ismét.

-Mert...Muszáj volt látnom téged...-Mondta halkan.-Szükségem volt rá...Rád...-Sóhajtott.-Úgy éreztem, megőrülök itthon, egyedül...Nélküled és...Úgy döntöttem elmegyek...

-Öhm...Victor...-Pillantottam rá.-Mi vagy Te?!

-A legrosszabb rémálmod.-Felelte szomorúan.-Egy szörnyeteg vagyok...

-Szörnyeteg?!-Néztem a szemébe.-Miféle...Szörnyeteg?Godzilla?!King Kong?!-Nevettem fel.

-Egy vámpír.-Felelte komolyan, majd a szemembe nézett...-Vámpír vagyok.